Damon
-Klaus-mondtam, meglepetten.
-Damon Salvatore, a bajosabb testvér.
-Én már nem vagyok olyan.
-Ugyan, egy olyan sorozatgyilkos mint amilyen te voltál, sose vész el. Mindig ott lesz benned a késztetés arra, hogy embereket ölj.
-Ez nem igaz, Klaus.-elleneztem amit mondott, pedig ha jobban belegondolok teljesen igaza van.
-Jól van, te tudod. Mi szél hozott erre?
-Elrabolták a csajomat, jöttem megmenteni, mert tudod nálunk így megy, törődünk a szeretteinkkel.-céloztam egy régi ügyre amit nem részleteznék.
-Azt már nem! Szövetséget kötöttem Stefannal, hogy segítek a tervében ha ő is segít nekem egy dologban.
-Miféle terv?
-Azt gondoltad elmondom?-nevetett-Drága Öreg Damon, már ismerhetnél, én nem tágítok amellől, ami az én érdekeimet szolgálja!
-Hát pedig nekem is van egy tervem és biztosra veszem , hogy jobb mint az öcsémé.
-Ezt neked kell eldönteni, de szerintem mi fölényben vagyunk, 2 az egy ellen, egy vámpír és egy ősi hibrid te ellened. Gondolkozz barátom.-megveregette a vállam.
-Majd meglátjuk.-nem akartam elárulni, hogy nálam van Rebekah. Nagyon remélem a tervem valóban működik, és Caroline- meg Rebekah már bennt vannak a házban és éppen Elenát szabadítják ki.
-Idefigyelj, Damon. A régi szép idők emlékére igyunk meg egy italt.
-Rendben.-csak egy okból mentem bele, hogy lefoglaljam, és a lányok sikerrel járjanak.
A pultnál Klaus úgy kérte az italt, mint aki ezer éve itt él, és olyan nagymenő benfenntes lenne ezen a helyen.Nem tetszik nekem , hogy visszajött. Talán megint uralni akarja a várost?
-2 pohár dupla Bourbont! Én addig kiszaladok a mosdóba. Tudod, a hibrideknek azt is kell!-és vállon veregetett.
-Tessék.-Matt is csodálkozott, mivet tuti h nem látta ezelőtt még.Mikor Klaus beért a mosdóba meg is kérdezte.-Hé Damon, ki volt ez a fickó?
-Egy régi brátom. Egy ősi bunkó. De jobb kedvesnek lenni vele mert még leharapja a fejed.
-Pff..-elég érdekes nevetés tört ki Mattből.
Sms-t kaptam Caroline-től.
"Elena kint van, de mit csináljunk Stefannal? A verbéna nem elég."
Gyorsan visszaírtam, mivel Klaus visszafele tartott a dolgából.
"Törd el a nyakát!"
Kb. fél óráig még beszélgettünk Klaussal. Kiveséztük a múltat, és rájöttem, igazából nem akar rosszat tenni, csak alkut kötött Stefannal.
Elena
Kába voltam, nem éreztem semmit , csak álmosságot, és rosszullétet, a szemem csukva van. Teljesen kiütött, a kezemen még mindig látszottak a verbéna által hagyott égésnyomok. Nem érdekelt semmi, jobb lenne ha inkább meghalnék. Itt és most. Damon tuti túlélné, hiszen az örökkévalóságon át úgy sem gyászolhat. Egyedül vagyok, senki sem őrzi a cellámat, ha elég erős lennék, talán ki tudnék szabadulni. De nem vagyok az... Ismerős hangot kezdek hallani. Caroline? Kinyitom a szemem, még egy kissé homályosan látok. Nyíilik az ajtó, Caroline kiabál.
-Elena, jézusom, végre megvagy, jól érzed magad?
-Caroline!-suttogom halkan, a szó végén elhal a hangom, mégjobban, nem mintha ennél jobba is lehetne.
-Shhhh... nyugodj meg, minden rendben lesz.
A hátára kap, és kivonszol a cellábol.
-Caroline!- Csattan fel Stefan, amint meglátja mit művel.
Car eldob, és azonnal Stefan felé veszi az irányt, Majd valaki újra felvesz hátulról, még sose láttam. Hasonlít Caroline-ra. Hosszú szőke haja van, az arca is hasonlít rá, elvisz egy nyugodtabb helyre, és egy vértasakot ad a kezembe.
-Ezt idd meg, parancs!
-Kösz,...-nem tudom hogy hívják, pedig azt érzem, épp az életem mentette meg.
-Rebekah vagyok. Nyugi nemsokára kinnt leszel. Ja és nem kedvellek.
A szemem elkerekedik, Igazából teljesen megértem, életemben nem találkoztunk még, és máris megmentett. Én sem kedvelem magamat. Mindenki körülöttem sürög forog. Utálom ezt. Lelkesen kiürítem a tasakot, és máris elevennek érzem magam. Még nem élvezhettem ki a vámpírlétet. Hangokat hallok a nappali helyiségéből, és vámpírgyorsasággal száguldok fel, igyekszem halknak maradni. Stefan mögé lópódzok, de észrevesz. Megfordul.
-Ó szegény Elena, Csaknem magadnál vagy?
-Hello Stefan, kösz kérdésed, jól vagyok, annak ellenére hogy három napja csak kínoztál, éheztettél, verbénát itattál velem, és beszélgetnem kellett veled meg Klaus-sal.
-Klaus itt van?- kérdezi meglepődötten Rebakah.-Nekem mennem kell, vagy a következő kétszáz évben nem láttok, max. egy koporsóban, leszúrva-Aggodolmasan elsietett.
-Hol is tartottam Stef?-vonom magamra Stefan figyelmét. Ismét felém fordul. Kezét az arcomra teszi, s egy hajtincset a fülem mögé helyez. Közeledik hozzám, mintha meg akarna csókolni. Kapok az alkalmon.
Két kezembe veszem az arcát, és én is közeledek hozzá, majd egy váratlan fordulattal megrántom a kezem. Eltöröm a nyakát. Stefan a földre esik.
-Húzzunk innen Caroline.
-Azt hittem megcsókolod.
-Őt? Soha, egy vadállat.És veled volt. Nem tennék veled ilyet.
-Jó csak menjünk, nem akarok itt lenni többet.
-Én se.
Kimegyünk az ajtón, és Damon vár minket a kocsijával. A nyakába ugrok, és megcsókolom, még ha haragban is voltunk mikor legutoljára láttam. Behuppanok a kocsiba, Caroline a sajátjával megy haza.
-Hogy történt? Hogy vámpír lettél?
-A drága testvéred téged akart megleckéztetni ezzel Damon. Egy igazi szörnyeteg, hogy fajulhat el egy személy eddig? Borzasztó. Kiábrándító. Úgy érzem nem bízhatok senkiben, csak benned.
Nem mondott semmit, lesütötte a szemét. Az utat figyelte, meredten.
-Tudod én rosszab voltam. Sokkal. Talán még mindig az vagyok. Nem tudom.
-Miről beszélsz?
-1892 májusában megismertünk egy lányt. Katherine.Mindketten belezúgtunk, majd az apánk rájött hogy más mint mi.
-Ő is?
-Vámpír volt. Engem meg Stefant is az ujja köré csavart. Többen is voltak, és az apám, és Lockwood-ék meg Fell-ék összefogtak kiírtani őket, Elkapták Katherine-t és mi ki akartuk szabadítani, de megöltek minket.
-És akkor ez hogy van?
-Vámpírvér volt a szervezetünkben. Én fellézadta, és elkedtem gyilkolni. Kikapcsoltam az érzéseimet, és nem érdekelt semmi. Magam mögött hagytam a hullákat minden fele, megtámadtam, kiszívtam a vérét és hanyagul otthagytam.
Megállt a kocsival.
-Ezt most miért mondod el?
-Azt akarom, tudd, én rosszab vagyok nála. A sorozatgyikost nem lehet kiölni belőlem, egy bomba, ami érzelem hatására robban. Ez vagyok én Elena.
-Igen, ez vagy te. És én szeretlek, Damon. És tudom hogy te is szeretsz, Máskülönben mi a fenéért mentettél volna meg egy érzelgős árva vámpírt, akit nem szeretsz?
-Menjünk be.
Kiszálltunk a kocsiból, és bementünk az ajtón.
-Nem válaszoltál a kérdésemre.-Csattanok fel.
-Jézusom Elena, jó hogy szeretlek, még senkivel nem volt ilyen kapcsolatom, mint veled. Miattad vátoztam meg.
Megcsókolom, felkap és a szobámba visz, lefektet az ágyamra, rám mászik és leveszi a blézerem. Hevesen csókolózunk... Már csak egy melltartó és gatya van rajtam.
-Most kipróbáljuk a vámpírszexet.
-Damon! Jeremy lehet hazajött közb...-megszakít egy csókkal.
Még mindig csókolózunk, már a gatyám is lekerült. Az eszmei pillanatot a csengő zaja zavarja meg. Felkapok egy köntöst, belebugyolálom magam, és lemegyek ajtót nyitni. Lenyomom a kilincset és nyilim az ajtó, és lesütött szemmel ott áll. EZ NEM LEHET! Ő meghalt, vagy mégsem?
